Gyászjelentés | Magyar Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozat

Gyászjelentés

strict warning: Redefining already defined constructor for class bg_eHttpClient in /chroot/home/tartosze/tartoszerkezeti-tagozat.hu/html/modules/brilliant_gallery/functions.inc on line 129.

Rombauer Tivadar 

  2013. január végén elment a magyar kikötői portáldaru gyártás doayenje.
  Rombauer Tivadar 1921-ben január 22-én született Brassóban egy történelmi erdélyi szász családban. Életpályáját katonatisztként kezdte. Fiatalon került az orosz frontra, ott 1944-ben fogságba esett. 1946-ban került haza, és csak ezután, 26 évesen iratkozott be az akkori műegyetemre. Tanulmányait 1951-ben fejezte be, mint okl. hídépítő mérnök, statikus.
  Szakterületének az ipari acélszerkezetek tervezését választotta és ezen belül is a daruk acélszerkezetére specializálódott. Első munkahelye a később KOGÉPTERV néven ismert intézet keretén belül működő Darutervező Iroda (DATI) volt.
  1953-ban kezdett foglalkozni – most már új munkahelyén, a Ganz Darugyár Acélszerkezeti Osztályán / „Hídosztály”/ – kimondottan kikötői portáldarukkal.
  E szakágnak Magyarországon szakmai múltja nem volt: ilyen szerkezeteknek sem tervezésével, sem gyártásával ezt megelőzően itthon nem foglalkoztak. Néhány fiatal, 30 év körüli mérnök fogott hozzá az újnak mondható szakterület megteremtéséhez. Ezek egyike  Rombauer Tivadar volt. Első konstrukciójuk egy 5 t teherbírású, 30 m gémkinyúlású portáldaru volt. Az ilyen szerkezetek bonyolultsága abban rejlik, hogy az egyes szerkezeti egységek bizonyos mozgásokat is végeznek (gémek billentése, az ezt tartó oszlop forgatása, az egész daru haladása).
  Ezeknek a feladatoknak a megoldását a fiatal tervező csoport oly sikeresen hajtotta végre, hogy ebből a szerkezetből mintegy 30 év alatt több ezret gyártottak, a későbbiekben pedig újabb konstrukciók alapjául szolgált. Ezek a szerkezetek a világ igen sok kikötőjében a mai napig megtalálhatók.
  Rombauer Tivadar a későbbiekben már mint főstatikus, majd mint az Acélszerkezeti Osztály vezetője különböző daruszerkezetek tervezését irányította. Minden új munkájánál alapvető szempont volt a korszerűség és a gazdaságosság. Ebben nagy segítség volt gazdag nyelvtudása : a magyar nyelv mellett otthonosan mozgott német, francia, orosz és román nyelvterületen is.
  Oktatói tevékenységét a BME megbízott tanársegédeként kezdte. 1956-tól 1965-ig az acélszerkezeti technikumban tanított szaktárgyakat, megírta az Acélszerkezettan II.- III. c. tankönyveket. Két évig a Mérnöki Továbbképző Intézet előadójaként daruacélszerkezet-tervezést oktatott és jegyzetet írt. Közvetlenül a munkálkodási helyén – a tervező irodában - fiatal műszaki szakemberek sorát segítette a szakma megismerésében. Tanítványainak száma több százra tehető.
  1970-től részt vett – német és francia szabványok felhasználásával – nagyszilárdságú feszített (NF) csavarok magyar szabványainak ki- és átdolgozásában, majd az NF csavarokat – a szegecsek helyett – fokozatosan bevezette a gyár gyakorlatába. A BME I. sz. Híd Tanszékével (tanszékvezető: dr. Halász Ottó egyetemi tanár) közösen éveken át folytattak kísérleteket az acélszerkezetek roncsolásmentes vizsgálatával kapcsolatban.
  Rombauer Tivadar 1981-ben vonult nyugdíjba. Tanácsaival hosszú időn át továbbra is segítette egykori munkatársait, aktiv tevékenysége folytatását a fogságban szerzett betegsége akadályozta meg.
     A Mérnöki Kamara örökös tagja (2005)
     A Kohó- és Gépipar Kiváló Dolgozója (1966)
     2002-ben a Műegyetem Aranyoklevéllel ismerte el értékes műszaki munkáját
     A Magyar Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozata 2009-ben a Menyhárd István-díjjal tisztelgett Rombauer Tivadar
     szakmai munkája előtt.