Köszöntjük a 2008. év Menyhárd István díjasait: - Dr. Lőke Endre | Magyar Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozat

Köszöntjük a 2008. év Menyhárd István díjasait: - Dr. Lőke Endre

Lőke Endre méltatása a Menyhárd István díj kapcsán

 
Abban a szerencsében részesített a sors, hogy dr Lőke Endre munkatársa lehettem. Talán megengedhető, hogy a továbbiakban Lőke Endrét úgy nevezzem, ahogyan a legtöbben ismerik, Lőke Bandinak.
Lőke Bandival már a diploma védésemkor, 1966-ban találkoztam. Akkor ő már a 18 m fesztávolságú TT feszített panelokon dolgozott. Én akkor a tiszaújvárosi 30m fesztávolságú előre gyártott vasbeton rácsos tartóit csodáltam leginkább.
    Bandi 80-ik születésnapja alkalmából egy FIB Magyar Tagozat kihelyezett ülést szerveztünk Hódmezővásárhelyen, 2002-ben, egyben a TT födémelemek 35-ik születés napját is ünnepeltük. Bandi akkor megkért, ne vigyem túlzásba a dicséreteket. Megígértem, csak „rosszat” mondok róla. Az én rosszaim a valóságban dicséretekké válnak, de Bandi mint egy nagyon kreatív mérnök, mindig szert tett olyan magukat mérnöknek valló munkatársakra, akik inkább elmarasztalták, mintsem dicsérték volna.   Mit is tett ez a magyar mérnök, amivel örökre beírta magát a magyar mérnökök legnagyobbikai közé?
   Arról Bandi maga tudna leginkább beszámolni, minek volt köszönhető az a nagyfokú kreativitás, ami már az első terveit jellemezte. A Ganz-Mávag ötszintes gyártó csarnokáról ma már nem találunk leírást, pedig már ez az épületszerkezet is kitűnt újdonságaival. A tiszaújvárosi kompresszorház, melynek első üteme 1960-ban épült, már világújdonságnak számított. A pillérek, gerendák olyan karcsúak voltak, hogy még az 1964-ben oda látogató német előre gyártó szövetség szakemberei is megdöbbentek. A hét huzalt feszítő Freyssinet sajtó akkor került be az országba, addig nem is valósulhatott volna meg komolyabb feszített szerkezet helyszíni előre gyártásban.
    Alig készült el a kompresszor épület, már is a továbblépésen gondolkodott Bandi. 1962-ben tervezte meg a Cosinus, majd a Sinus hullámpaneljeit. Nyugaton ekkor már ismertek voltak a „Normco HP héjelemek, Bandi alkotása ezek tovább fejlesztésének is mondható. A szolnoki épületszerkezet azóta is kifogástalanul működik. Később ugyan nem lett folytatása ennek az érdekes szerkezetnek, de a magyar vasbeton építési történetnek ezek a panelok értékes részét képezik.
   1966-ban már a héjak helyett a TT födémelemek jelentették a siker szerkezeteket, legalább is a Nyugati Féltekén. Miközben a Beton- és Vasbeton Ipari Művek teljes energiával dolgoztak a szovjet rendszerű előre gyártott szerkezetek meghonosításán, a Lőke-Mokk-Watzek trió az USA-ból származó előfeszített TT elemek meghonosításán fáradoztak. Péry Vilmos Kanadából küldte a prospektusokat. Bár a hatalom gyanakvással nézte az eretnek kezdeményezést, az akkori építésügyi miniszter Bondor József segítségével sikerült az országba behozni az első Max Paul feszítő sajtót. Lőke Bandi legnagyobb érdeme az volt, hogy merészelte kiadni a típus terveket, több oldali támadásnak kitéve magát. Az új koncepciónak nagy lökést adott, hogy Lőke Bandi, az IPARTERV-i főstatikusi állását is veszélyeztetve, a Dyckerhoff-Wiedmann cégnek dolgozott 1969-ben. Akkor a német cégeknél általános volt, hogy „Sondervorschlag”-gal nyerték el a munkát. Nálunk „Újítási javaslat”-nak hívtuk, amikor a kivitelező a tervezett helyett a maga „Célszerűbb műszaki megvalósítás” javaslatával állt elő. Nyilvánvalóvá vált, hogy a szocialista tervgazdaságban a kiskaput ezek a célszerűbb műszaki megvalósítások jelenthették. Ilyen címen futottak az első  TT panelos megoldások, az Alföldi Porcelán Edénygyár csarnoka, a szegedi gumigyár és a szegedi házgyár csarnokai. Nagy öröm máig számomra, hogy ezen vb. szerkezetek gyártó üzemének vezetője és a helyszíni munkák építésvezetője lehettem.
     1971 márciustól Lőke Bandi már a 31sz. ÁÉV színeiben tervezhetett. Ekkor egymás után születtek a 31sz. ÁÉV típus katalógusai.
    1970-ben Lőke Bandi részt vett a prágai FIB konferencián. Ekkor írta a vasbeton előregyártásról a könyvet, amely sajnálatos módon csak németül jelent meg (Akadémia Kiadó). A prágai konferencián mutatták be a Model Code –ot, mely a mai Eurocode-nak is az előzménye. Bandi rendkívüli lelkesedéssel látott az anyag tanulmányozásához, hiszen addig is rendszeresen használta a különböző országok szabványait. Milyen jó lesz, ha a világ mérnökei egységes szabványok szerint dolgozhatnak. Fogarasi István fordította magyarra az első Model Code-ot, Bandi lektorálta. ’971-ben írtak is róla cikket a Magyar Építőipar-ban. Az akkori magyar mérnök társadalom, hasonlóan a 40 évvel későbbihez, gyanakvással tekintettek ezekre a törekvésekre. Akkor még a szovjet rendszer figyelme sem fordult ebbe az irányba.
    A 70-es évek Lőke vezette gyártmányfejlesztései oda vezettek, hogy 1978-ra a szovjet rendszerű előre gyártott szerkezetek már csak az oktatásban maradtak meg, az előre gyártott vasbeton csarnok szerkezetek 80%-át a 31sz. ÁÉV és társvállalatai uralták. A többszintes vasbeton vázakban is egyre nagyobb teret foglaltak el a 31sz. Áév típusai (SKÁLA áruház, Örs Vezér téri áruház, Gyulai Húskombinát, sok más mellett). A sikereket megirigyelték. Az új építésügyi miniszter a 31sz. ÁÉV-nél tett látogatásakor sietett kifejteni, nem szereti az újító főmérnököket. Ez a szovjet típusú feudál-bolsevik vezetés már csak a birkákat tűrte meg. A Lőke Bandi féle kreatív mérnököket igyekeztek elnyomni. Bandi az 1979-80-as években még próbálkozott a svéd előre gyártott vb. szerkezeti megoldásokkal, de amikor a know-how –ot a BVM részére vették meg, már okosabbnak tűnt a TTI színeiben ezen rendszer honosításán fáradozni.
   A BVM-TIP bevezetésén dolgozó csapatban hamar kiderült Bandi tudás fölénye, amit sokan egyáltalán nem tekintettek érdemnek. Így azután, mint akinek a kreatív munkájára nincs szükség Magyarországon, 1985-ben Lőke Bandi már Algériában dolgozik. Az innen küldött beszámolója jó alkalom volt néhány irigykedőnek, hogy a HVG-ben megjelent cikk ürügyén vissza rendeljék Bandit Algériából. Az igazi lehetőséget a mérnöki praktizálásra a rendszerváltás hozta meg Lőke Bandi részére. Az UNIBECK cég részére egymás után tervezte a CORA, BICOSTORE és hasonló csarnokokat. (0 éves korában még az egyik ilyen áruház bővítését tervezte. Ekkor látta nálunk az abacus FETT programot, amiből látta, hogy a mai korszerű programokkal 80 évesen már nem veheti fel a versenyt.
 Ma, amikor az MMK Tartószerkezeti Tagozata Lőke Endrének adja át a Menyhárd István díjat, nagyon fontos, hogy minél többen tanuljanak az elődöktől, így most Lőke Endrétől. Szerencsémre Bandi most 87 évesen teljes szellemi frisseségében is a segítségemre sietett, és megírta cikkét, mely valószínűleg a Magyar Építőipar folyóiratban fog megjelenni, de a Tartószerkezeti Tagozat új honlapjára is fel tudjuk tenni. Ebből a cikkből számomra a legfontosabb tanulság, hogy csak akkor lehet a mérnöki munka sikeres, ha megvalósul a tervezés, kivitelezés, oktatás közötti teljes együttműködés.
Fritz Leonhardt professzor így ír a mérnöki hivatásról:
A legtöbb nagy statikus szerény ember volt, akik nem voltak hajlamosak a szereplésre, és akiket nagymértékben igénybe vett a feladatuk és szép szakmájuk iránti szenvedély. A szakma elsajátításához több, józan és szigorú gondolkodást igénylő tudományágba kell beleássák magukat, amelyek nem a felületes, hiú embereknek valók. Szívesen merülnek bele a problémákba, gyakran van szükségük nyugalomra és elzárkózottságra, hogy a nehéz építmények kivitelezésére kedvező megoldásokat találjanak. Így tehát a statikusok többszörösen emberek, akik túl zártan élnek a szakmai világukban, akik nem törődnek a felülrendelt összefüggésekkel, és akik mindenek előtt kerülik a rivaldafényt.
Mindenekelőtt azonban attól függ, hogy a nagy építményeket ma általában nem egyetlen, hanem egy egész statikuscsapat tervez és irányít. Végeredményben, sok projekt a hatóságoknál, a nagy vállalatoknál vagy építészek vezetése alatt születik meg, miközben a mérnökök gyakran ismeretlenek maradnak. A mérnöki munkásság társadalmi fontosságát tekintve ez káros a szakmának, ám a hiba maguknál a mérnököknél rejlik, akik a múltban túl keveset tettek azért, hogy munkájuk és teljesítményeik kellő elismerést nyerjenek. Jellemző, hogy a statikusok még egy egységes szakmai képviselettel se rendelkeznek, ahogy ez szinte minden más szakmai csoport számára magától értetődő.
De az építőmérnöki szakma olyan szép és sokszínű, hogy ebbe bele kell szeretni és amiben könnyen találunk teljes kielégítést. Megérdemli tehát, hogy jobban a nyilvánosság tudatába vésődjön és a tehetséges fiatal emberek számára vonzó legyen.
Most, Lőke Bandi munkásságának méltatásakor ezek a mondatok jutnak az eszembe. Lőke Bandira a legmessebbmenőkig igazak ezek a mondatok. Legyen Bandi ugyanúgy másoknak is a mintaképe, ahogyan nekem volt 43 éves pályafutásom alatt!
 
Polgár László
az asa Építőipari Kft műszaki  ügyvezetője,
az MMK TT alelnöke